Mythistorema 21.

Írta: Jorgosz Sz Széferisz


Közzétéve 7 hónapja

Megtekintések száma: 327



Μυθιστόρημα ΚΑ´

Ἐμεῖς ποὺ ξεκινήσαμε γιὰ τὸ προσκύνημα τοῦτο
κοιτάξαμε τὰ σπασμένα ἀγάλματα
ξεχαστήκαμε καὶ εἴπαμε πὼς δὲ χάνεται ἡ ζωὴ τόσο εὔκολα
πὼς ἔχει ὁ θάνατος δρόμους ἀνεξερεύνητους
καὶ μία δική του δικαιοσύνη

πὼς ὅταν ἐμεῖς ὀρθοὶ στὰ πόδια μας πεθαίνουμε
μέσα στὴν πέτρα ἀδερφωμένοι
ἑνωμένοι μὲ τὴ σκληρότητα καὶ τὴν ἀδυναμία,
οἱ παλαιοὶ νεκροὶ ξεφύγαν ἀπ᾿ τὸν κύκλο καὶ ἀναστήθηκαν
καὶ χαμογελᾶνε μέσα σὲ μία παράξενη ἡσυχία.

Mythistorima 21. Mi, kik elindultunk

Mi, kik elindultunk erre a zarándoklatra
a törött szobrokat látva zavarba jöttünk
és mondtuk, hogy az élet az nem vész el oly könnyen,
hogy a halálban vannak ismeretlen utak
és megvan a maga saját igazsága;

hogy amíg mi, állva maradva lábunkon, meghalunk,
összekapcsolódva a kőben
a keménységben és gyengeségben egyesülve,
a rég halott kiszökött a körből és feltámadt
és mosolyog a különös csendben.

fordította: P.T.
forrás:(Magyarul Bábelben)