Horváth Margit

HORVÁTH MARGIT

Huszonévesen Budapestre mentem, és harminc évig éltem ott. Kihasználtam a város kínálta lehetőségeket, melyek szinte karnyújtásnyira voltak. Az életembe mindig beiktattam a tanulást, amit a mai napig fontosnak tartok. Pedagógus, szociális munkás, és hittanári végzettséget szereztem.

Évekig dolgoztam egy olyan iskolában, ahol gyerekcentrikusan, egyéni módszer szerint taníthattam. Az iskolában a gyerekek, és a pedagógusok is szárnyalhattak.

Szociális munkásként évtizedekig közelről láthattam hogyan élnek az emberek, a családok, a gyerekek. Kiemelten érdekelt a koragyerekkori fejlesztés, a kamaszkori dilemmák, a pszichiátriai betegekkel való foglalkozás, a veszteség traumája.

Szeretem a problémamegoldó, komplex gondolkodást, a szintetizálást, ill. az egyéni bánásmód alkalmazását.

Írásaimban merítek a munkámban tapasztaltakból, valamint a megélt, megismert történetekből. A lét- nem lét, az Isten, az ember, a teljes univerzum foglakoztat. Minden nap más érint meg. Az összes érzékem tapasztalását használom. A filozófia, a zene, a festészet, a színház és az irodalom kiemelt szerepet játszik életemben. Ha szeretnék kiüresedni bicajozni megyek. Szabadidőmben a barátokkal „világot megváltok”, illetve világgá megyek, hogy megnézzem a templomot és a temetőt.

Tizenöt éve írok. Több újságban publikáltam. Verseket és novellákat írok, de tervezem könyvek írását is.

Visszaköltöztem a szülőfalumba. Izgalmas a vidéki élet, sok kihívással. A férjemmel élvezzük, hogy a belvárosi lét után most közel lehetünk a természethez. Fiaim már családot alapítottak, így egyre több az ölelő kar a családban.