Fehér Kornél

1955-ben Miskolcon születtem. Irodalmi élmények és egy szerelem hatására 1972-1974 között verseket írtam. Kosztolányi Dezső (Esti Kornél) és József Attila (Tiszta szívvel) tiszteletére választottam a Fehér Kornél művésznevet, ami ráadásul még rímel is. A költészetből nem a gondolatok mélysége, inkább a szavak zenéje ragadott meg és szabott irányt számomra.

A humán vs. reál csatát nálam a műszaki tudományok nyerték és csúnyán hátat fordítottam a költészetnek. 2008-ban azonban volt egy szokatlanul nagy nyilvánosságot kapó internetes versíróverseny, amit egy gyógyszergyártó cég szponzorált. A kisördög addig rugdosott, hogy beküldtem néhány régi irományt – mi lett volna ha… – és persze írtam újakat is. Az eredmény meglepett: döntőbe jutottam, bekerültem a soha meg nem jelenő antológiába és a közönségszavazáson két versem került be az első tízbe.

Ezért az elmúlt 10 évben ismét írtam néhány verset, de a felsőfokú magyar nyelv, a verstan, a bölcsészet hiányát betegségként élem meg. A kiolvasatlan könyvtár nem pótolható internetről lopott tudásmorzsákkal. Írok, ha a csillagok együttállása is megfelelő, de inkább csak játéknak tekintem a verselést. Foglalkoztat a gondolat, hogy a kibertérben hozzáférhetővé tegyem a Fehér Kornél Összest, de ennek ütős megvalósítása mindeddig csak fejfájást okozott.