Faludy György

(1910. szeptember 22. - 2006. szeptember 1.)

Faludy a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd Bécsben, Berlinben és Grazban járt egyetemre.
Eghyetemi évei alatt radikális liberálissá vált, és e nézeteit haláláig megtartotta.

1938-ban - mivel zsidó felmenői voltak - elhagyni kényszerült Magyarországot, később, a II. Világháborúban az USA hadseregében szolgált.
1946-ban jött vissza Magyarországra. 1947-ben ott volt Prohászka Ottokár antiszemita püspök szobrának ledöntői között, ezt csak negyven évvel később vallotta be.
1949-ben koholt vádak alapján 3 évre munkatáborba küldték Recskre, ahol a foglyokat irodalomra, történelemre és filozófiára tanította a kényszermunka után.
Szabadulása után fordításból élt. 1956 után ismét nyugatra szökött. Londonban telepedett le, egy magyar irodalmi lap szerkesztőjeként dolgozott.

Londonban írta memoárját, amelyet hamar lefordítottak angolra, így külföldön ismertebbé vált, mint hazájában (Pokolbéli víg napjaim).
1967-től húsz évig Torontóban élt, magyar lapok szerkesztőjeként, és előadásokat tartott.  1976-ban kanadai állampolgárságot kapott,
két évvel később a Torontói Egyetem tiszteletbeli doktorává fogadta. 1980-ban adta ki először összegyűjtött verseit New Yorkban.

1988-ban visszatért magyarországra. Addigra versei már szamizdatban terjedtek itthon. A rendszerváltás után megjelentek kötetként is.
A 90-es években új gyűjtemények jelentek meg tőle, és fordításait is kiadták. 1994-ben Kossuth díjat kapott.
2000-ben jelent meg újabb memoárja, a Pokolbeli napjaim után.
2006-ban Torontóban emlékparkot építettek tiszteletére. 
rk
Francois Villon balladáinak fordítása (átköltése magyar nyelvre) először 1934-ben jelentek meg, azóta kb. negyvenszer adták ki újra.
Több kötetnyi verset publikált, néhányat angol nyelven.