Cesare Pavese

Cesare Pavese (1908. szeptember 9. - 1950 augusztus 27.) olasz regényíró, költő, novellista, fordító, kritikus, és esszéista volt.  Gyakran idejének legnagyobb hatású olasz írójaként említik.

Santo Stefano Belboban született, ahol apja is született, és ahol családja a nyarakat töltötte. Itt kezdte iskoláit is, de Turinban fejezte be. Fontos tanítója volt Augusto Monti, írtó és tanító. Pavese a turini egyetemen végzett angol irodalomból, Walt Whitman volt diploma munkája. Egyetemi mentorai között volt az orosz irodalom specialistája, Leone Ginzburg, Natalia Ginzburg férje, és Carlo Ginzburg apja. Pavese klasszikus és kortárs amerikai és angol szerzőket is fordított, akik újak voltak az olasz olvasóknak.

Pavese antifasiszta körökben mozgott. 1935-ben letartóztatták, mert egy politikai fogoly leveleit találták nála. Pár hónap börtön után dél Olaszországba száműzték, mint más, kisebb nűnökért elítélt politikai foglyokat is. Pár évet töltött Calabriában, majd visszatért Turinba, ahol egy baloldali kiadó munkatársa lett, mint szerkesztő és fordító. Natalia Ginzburg is ott dolgozott.

Rómában élt, amikor behívták a fasiszta hadseregbe, de asztmája miatt hat hónapot katonai9 kórházban töltött. Amikor Turinba visszatért, már megszállták a németek, és ismerősei mind partizánok lettek. Pavese is elmenekült a városból a hegyek közé, de nem vett részt a harcokban.

A háború után csatlakozott az Olasz Kommunista Párthoz, és a L'Unitának dolgozott. Ebben az időben publikálta írásai zömét. 1950. -ben megkapta a Strega Prize-t a La Bella Estate-ért, amely 3 kisregényt tartalmazott.

(a wikipedia nyomán)