Buda Ferenc

Buda Ferenc (Debrecen, 1936. november 3. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Az Írószövetség Duna–Tisza-közi csoportjának titkára.
Egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv- és irodalom szakán kezdte 1955-ben nappali tagozaton, majd levelező tagozaton fejezte be 1968-ban.

1955-től jelentek meg versei. 1957-1958 között három verse miatt börtönbe került. 1958-1963 között a Chinoinban segédmunkásként dolgozott. 1963-1970 között Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanított. A hatvanas években tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak.[1] 1970-1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt. 1986-tól a Forrás főmunkatársa. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2013-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. Abban az évben a Magyar Versmondók Egyesülete tiszteletbeli elnökének választotta. Tiszakécskén él.
Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Ismeretesek baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai, melyek bevezetik az olvasót addig alig ismert népek kultúrájába. Varázsének (Kecskemét, 1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotásokat válogatott be. Kazak és kirgiz népmesék olvashatók 1988-ban közreadott köteteiben: A láthatatlan tolvaj, A szürke héja. 1986-ban 50. születésnapja alkalmából tisztelői és barátai megjelentették a Csönd, ének, csönd... című kötetet (Kecskemét, szerk, Agócs Sándor), amelyben még addig nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája került nyomtatásba.
Önálló kötetek
Füvek példája (versek, 1963)
Ébresszen aranysíp (versek, 1970)
Kócmadzag (gyermekversek, 1979)
Holt számból búzaszál (versek, 1982)
Csönd, ének, csönd... Buda Ferenc ötven esztendős (versek, kritikák, interjú; 1986)
Évgyűrűk bilincsei (próza, 1988)
Szép szerelmes szavak (versek válogatva 500 év magyar költészetéből, 1988)
Csöndország (versek, 1991)
Egyetlen verseink (versek, 1991)
Jeles napjaink (irodalmi antológia, 1991)
Ének a Don hőseiért (versek, 1992)
Árvaföld (versek, 2000)
Árapály (versek, 2005)
Túl a falon - Az én ötvenhatom (versek, 2006)
Mi híja még. Versek 1955-2005 (2006)
Isten szalmaszálán. Buda Ferenc legszebb versei (2006)
Rendkeresés: jegyzetlapjaimból (2009)
Színre szín. Két mesejáték (2010)
Fehérlófia (mesék, 2014)
Csontváry; Holnap, Bp., 2015
Műfordítások
Varázsének (műfordítás, 1973)
A szürke héja (kirgiz népmesék, fordítás, 1988)
A láthatatlan tolvaj (kazah népmesék, fordítás, 1988)
Hatalmam: nyugalom (összegyűjtött versek és műfordítások, 1992)
Kimondott szó – kilőtt nyíl (török népek szólásai és közmondásai, válogatta, fordította, 1997)
Csingiz Ajtmatov: Dzsingisz kán fehér fellege : két elbeszélés. Ford. Somfai Kara Dávid ; [verseket fordította, végszó Buda Ferenc]. (2007)
Diótörő. E. T. A. Hoffmann meséje és Csajkovszkij balettműve alapján írta Buda Ferenc; Holnap, Bp., 2015 + CD
Díjai
József Attila-díj (1973)
Radnóti-díj (1973)
a Művészeti Alap díja (1979)
a Móra Ferenc Könyvkiadó Nívódíja (1979)
az Európa Könyvkiadó nívódíja (1988)
SZOT-díj (1988)
IBBY-díj (1989)
az Év Könyve-jutalom (1992)
Nagy Imre-emlékplakett (1993)
Magyar Művészetért díj (1993)
Pro Literatura díj (1996)
Déry Tibor-díj (1999)
Kölcsey-díj (2000)
Balassi Bálint-emlékkard (2000)
Kossuth-díj (2005)
Bács-Kiskun Megyei Prima díja (2007)
Artisjus-díj (2007)
Kecskemét Város Díszpolgára (2011)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011)
Debrecen Város Csokonai-díja (2011)[2]
Székely Bicskarend (2013)[3]
A Nemzet Művésze (2014)
Prima díj (2014)
Magyar Örökség díj (2015)
Ratkó József-díj (2018)

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_Ferenc_(k%C3%B6lt%C5%91)