Zsákolás
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 215
Zsákolás
csak azokat a ruhahalmokat tudnám feledni:
nagyim otthonkájának gombjaiba kapaszkodom,
hogy nem szabad, nem kell a zsákba rakni nagyit ---
és azokat a vasalt ingeket, kék kötényeit nagyapámnak,
azokat sem kellene még tizenhét évvel a halála után ---
bezsákolni nagyapát, a kalapját, bokszolt csizmáját---
csak azokat a fekete és kék színű zsákokat tudnám feledni:
bennük összepréselt gyermekkorom, a visszasírt kócos babák
bóbita-álmai, csak azt, meg dédi üres foteljét kellene még elfeledni---
anyám – látom – a könnyeivel küszködik, amikor kétrét hajtja
emlékeiben a szüleit, selyem papírba csomagolja apja vizespoharával
annak érdes tenyerét, s a dobozok megtelnek a múlt törmelékeivel---
csak a zsákok súlyát, a dobozok súlyát…szívünkben a kövek súlyát,
csak azt tudnánk feledni, hogy nem szabad lett volna a gyermekkoromat,
a nagyit és nagyapát bezsákolni, bedobozolni---