World press. Képek a tudósításokból

Írta: -- ismeretlen szerző vagy duplikált művek


Közzétéve 3 hónapja

Megtekintések száma: 137



World press. Képek a tudósításokból


…… korunk pontos története nem írható meg másképp, csak
ha azoknak az eseményeknek a minuciózus invertáriumából
indulunk ki, amelyek a modern művészet naplóját alkotják.
Pierre Francastel


A szociológiai, társadalomtudományi gondolkodás része lett a művészetnek, így van ez a (mozgó és álló) képek esetében is, és a fikciók által bemutatott világ mellett fontos még a korhű, valóságos tények sora, a dokumentarizmus. A képek segítenek abban, hogy véleményt formálhassunk a világ eseményeiről, tapasztalatot vagy benyomást szerezzünk, hogyan él az ember napjainkban Láthatjuk, milyen szokások jellemzik a különböző kultúrákban élő embereket, miben hisznek, milyen vágyaik vannak, és hogyan fordulnak egymás ellen, ha sérelem éri őket. Az acsarkodástól a mindennapi életért folytatott harcon vagy kellemes perceken át, a tömegpusztításig gyűlnek a képkockák történelmünkben, ezekről szólnak a sajtófotó-kiállítások, hogy láthassuk, a jelenségeknek számos oka van.

Az 1955-ben, Amsterdamban létrejött World Press Photo független szervezet, melynek célja az információ szabad áramlásának támogatása a sajtófotó és a dokumentarista fotográfia révén. Idén 128 ország 5775 fotográfusa 82951 képet küldött be a versenyre. A szakma jeles képviselőből álló zsűri 21 ország 42 fotográfusát díjazta nyolc kategóriában. A World Press Photo pályázat a világ legjelentősebb sajtófotó bemutatója, a fotóriporterek és a dokumentarista fotográfusok számára ez a legjelentősebb nemzetközi megmérettetés. A pályázat díjnyertes és legizgalmasabb felvételei egy utazó kiállításon vesznek részt. 45 ország száz városába jutnak el. Szeptember-október folyamán az állomás Budapest, a Néprajzi Múzeum elnevezésű megállóban. A World Press Photo egyértelműen elutasítja a szólásszabadság korlátozását. Ha valamelyik helyszínen az anyag egy részét – akár egyetlen fotót – megpróbálják eltávolítani, ott nem nyílhat meg a kiállítás.

A világ vizuális kultúrájában, képi megfogalmazásában, a fényképezésben évtizedek óta jelentős szerepet játszottak magyar fotósok, elméleti szakemberek. Moholy-Nagy mellett a dokumentarista Robert Capát említhetjük, de világhírre tett szert André Kertész is. A mostani kiállítás alkotói az ő hagyományaik alapján szemlélik a világ eseményeit, úgy rajzolnak a fénnyel, ahogy ők. A fotó információközvetítő médium, szelektálja az adatokat, a valóságból vág ki szeleteket. Barthes szerint a fotográfia mítosza arra való, hogy összebékítse a valóságot a társadalommal. A kép informál, ábrázol, meglep, jelentést ad valaminek és kedvet ébreszt valakiben.

A magyar származású Joseph Pulitzer által alapított Pulitzer-díj 100 éves történetében először magyar fotósok is megkapták a szakma talán legrangosabb elismerését. Balogh László és Szabó Bernadett, a Reuters két hazai fotóriportere a menekültválságról készített képeikkel kerültek a hírfotó kategóriában győztes Reuters csapatába.

A mostani pályázat legtöbb képe az egész világot érintő témáról szól: a menekültválságról. Ezzel foglalkozik a 2016-os kísérő kiállítás is Emberár – A modern népvándorlás szemtanúi címmel.

Az év sajtófotója címet Warren Richardson, ausztrál fotós képe kapta Az új élet reményében című alkotásért, amelyet a magyar-szerb határon készített, Röszke mellett 2015 augusztusában. A körülményekre való tekintettel Warren nem  használhatott vakut, az eseményt mindössze a Hold fénye világította meg. Az alkotásért a fotós az április 25-i amszterdami díjátadón 10 000 eurós pénzdíjat és a főtámogató Canon vadonatúj DSLR gépét vehette át. Az emberábrázolás-portré kategóriában a szlovén Matic Zorman kapta az első díjat, a képen regisztrációra váró gyerek látható esőkabátban a dél-szerbiai Presevo regisztrációs táborában. Megrázó kép, ahogy a határrácsot szorító gyerek arca előtt hajlik a nejlon. Más gyerek az ablakon néz ki, de az ő kilátásai egészen mások, sokkal bizonytalanabbak.

A kiállítás elsődlegesen a menekülthullámról számol be, de elárvult orángutánkölykökkel is találkozhatunk, elefántcsontagyarat áruló fiú is szembenéz velünk, aztán a mindig izgalmas sportképek is ámulatba ejthetnek, most szinkronúszok mozdulatai és egy síbaleset drámaisága kapcsán, de a szíriai bombázások során lerombolt házakat is láthatjuk. A szétlőtt épületekről készült brutális fotósorozatok úgy hatnak, mint a gyötrő álomképek. A rendkívüli hírekben a párizsi Charlie Hebdo elleni támadás kapcsán lezajlott szenvedélyes tiltakozás képei is megjelennek. Korunk egyik örökzöld témája az amerikai feketék elleni erőszakos rendőri intézkedések újra és újra előkerülő problémája, hiszen nagy a bizonytalanság, a bármikor bárki lőhet elve gyakran keríti hatalmába a rend őreit.

A korunk kérdései sorozatban egy melegpárról láthatunk intim és szép képet, mint ahogy az ebola-vírus áldozatai is feltűnnek, aztán a észak-koreai diktatúra egységet hirdető felvonulása fotói kapcsán kutathatunk saját emlékeinkben. Illiberális társadalmi helyzetben az agoráról a város peremére szorulnak a fontos kérdések, a vélemények és a tények. A drónnal készült képek elvezetnek minket a ködben úszó város fölé, hiszen a kép egyszerre technikai és intellektuális is. Az emberi élet múló körülményeit az ukrán háborúban készült képek idézik fel. Az ember védtelenségét a szexuális erőszak áldozatain és a női önrendelkezés jogától megfosztottakon láthatjuk, de ide sorolható a láncon tartott tanuló szenegáli talibét fiú is.

Megrázó és ijesztő képekben nincs hiány. Fenyegető, ahogy felhőcunami leselkedik Sydney fölött a tengerparton napozókra, és igazán szörnyű az összeégett testű iszlamista katona bőre. A társadalmi formációk liánja között élő emberek szerteszét fröccsenő sorsa, teste bizonyítja, hogy a multikulturális gondolkodásmód, a megértés és a liberalizmus értékrendje nem tartozik a sokak által választott életszemlélet közé. Emberek rács mögött, sínek között, a mocsárban, a nyílt tengeren lélekvesztőben, drótok, pengék között, és ahogy mennek és mennek vagy a naplementében, vagy éjjel, hóban, fagyban, félelem és gyűlölet között, aztán fedél nélkül, ponyva alatt pihennek, vagy lerogynak a határvadászok lábai elé. A képek mentik a pillanataikat, őrzik a hozzájuk tartozó történeteket, eseményeket, hogy tárgyilagos legyen a tájékoztatás.

A közelmúltból gyűjtött tapasztalatainkra jellemző, hogy világunk kétségekkel teli, gazdasági és értékrendi válságban van. Nehéz eldönteni, hogy demokrácia van-e vagy a bürokrácia uralkodik, pénzügyi machinációk történnek-e gazdasági tervezés helyett, és nő-e a szegénység, szakértők helyett pártkatonák vezetik-e életünket? A fotó a tér és az idő vékony szelete, a képek kormányozzák a világot – ahogy Susan Sontag, a fényképezés elméletének nagyasszonya fogalmaz.

Nem véletlenül övezi évek óta nagy érdeklődés a sajtófotó kiállításokat, mert a szemnek szóló bizonyíték a leghatásosabb segítség a világ megértésben. A szavak ráérnek várni, a képek nem. Ha nem jók a képeid, nem voltál elég közel – mondta Robert Capa. Az idei gyűjtemény szerzőiről elmondható, hogy elég közel voltak az eseményhez, és nem csak fizikailag.