Vladimir Nabokov: A szajnai ismeretlen

Írta: Doktor Virág


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 169



Vladimir Nabokov: A szajnai ismeretlen

Az enyészetre vágyakozva,
csalatkozva földi létben,
élettelen arcod fehér mása
újra és újra szemembe téved.

Szépséges hangodon pengő
örök-haldokló húrok hívnak,
vízbe fúlt, ifjú, fakó hölgyek között
a legédesebb sápatag te vagy.

Legalább dallamokban időzz velem,
ha már boldogságod szűken mérték,
oh, hagyj hátra nekem egy fél-mosolyt
bájos ajkaid szélén!

Mozdulatlan, domború szemhéjak,
sűrűn összekuszált szempillák,
vajon örökre így maradtok?
Régen, hogy szórtátok a szikrát!

Finom, törékeny, ifjú vállak,
gyapjú kendő fekete keresztje,
utcafények, szél, esti felhők,
a zord folyóra leszállt az este.

Titokzatos csábítód ki volt?
Könyörgöm, vallj színt! Mondd,
a szomszéd fürtös unokafivére,
aranytöméssel, harsány öltözettel?

Vagy a csillagporos ég egy fattya,
ital, billiárd s kocka szerelmese,
élvezet és csőd átkozott rabja,
mint én, álmodozó nincstelen?
,/?/
S most ágya szélén a kín testét rázza,
- ahogy engem is sújt a gyötrelem -
fekete, üres, végtelen világban
e fehér képmást bámulva mereng?

 

 

Vladimir Nabokov: L’Inconnue de la Seine

Urging on this life’s denouement,
loving nothing upon this earth,
I keep staring at the white mask
of your lifeless face.

Strings, vibrating and endlessly dying,
with the voice of your beauty call.
Amidst pale crowds of drowned young maidens
you’re the palest and sweetest of all.

In music at least linger with me!
Your lot was chary of bliss.
Oh, reply with posthumous half-smile
of your charmed gypsum lips!

Immobile and convex the eyelids.
Thickly matted the lashes. Reply—
can this be for ever, for ever?
Ah, the way they could glance, those eyes!

Touchingly frail young shoulders,
the black cross of a woolen shawl,
the streetlights, the wind, the night clouds,
the harsh river dappled with dark.

Who was he, I beseech you, tell me,
your mysterious seducer? Was he
some neighbor’s curly-locked nephew
of the loud tie and gold-capped tooth?

Or a client of star-dusted heavens,
friend of bottle, billiards, and dice,
the same sort of accursed man of pleasure
and bankrupt dreamer as I?

And right now, his whole body heaving,
he, like me, on the edge of his bed,
in a black world long empty, sits staring
at a white mask?