Visszanézve
Írta: Gáspár Imre Apó
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 249
Visszanézve
/Mária nénénk kilencvenötödik születésnapjára/
Mikor született, még élt
a császár és király
Már járni kezdett, mikor lángban állt a világ,
ismert két könyve, az abc-t s a bibliát,
mire a kommünnek is vége lett.
Akkor nőtt fel, amikor Európa testén
a nyomor ostora hagyott véres nyomot,
s mire azt hitte, jön végre kicsit jobb,
kitört a háború, egy augusztusi estén.
Aztán megszállás, felszabadulás,
és új, újabb, még újabb reformok, rendszerek,
megváltást ígérő, áldozatot váró kísérletek, kisértetek,
s a fejlődés nevében világfelfordulás…
S ő közben tette, amit kellett, s lehetett
szeretett,
szült,
táplált,
nevelt,
gondozott,
óvott,
ápolt,
temetett.
S miközben
hol dübörögve,
hol sunyin osonva,
elszállt fölötte
a történelem,
mi jutott:
Olykor kis öröm,
sok aggodalom,
nem kevés félelem.
És munka, munka, munka,
mindennapok robotja,
kezdet- s végtelen.
Ha volt, a mosolyt nem sajnálta,
osztotta számolatlanul,
bánatát csak az Atya látta,
könnyeit csak az Úr.
S végül lassan, lassan
elmúlik minden.
Marad, a sok-sok emlék,
békesség, hit és szeretet,
az alkonyi Nap
mindent bearanyoz,
sugara gyógyítja a sebeket.
Öt híján száz év!
Hányszor fordult
új, s újabb útra a világ,
ki belefárad,
az út szélén megpihen,
s elmond
a többiekért
egy imát.