Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 460
Virrasztás
Ott állt a vékonyan
csörgedező patak
iszapos partján
és nézte a könyvet.
Az Ő könyvét!
Sorrendben a harmadik szülöttjét,
melyet titkon spórolt ki a konyhapénzből,
úgyszólván gyermekei szájából
lopkodott ki apránként egy-egy falatot.
S most így látja viszont!
Fedőlapja már ripityára ázott,
rajta a név (az Ő neve!) alig olvashatón
s a címből is csak annyi, hogy Senkihá....
Vonakott hozzányúlni,
mint ahogy nagyanyjától irtózott,
amikor már ott feküdt a tisztaszobában
kinyújtva, kőhidegen(bár nagyon szerette)
s vonásait felismerhetetlenné mázolta a halál.
Biztos, már lapjaiból is sokat kitéptek,
legszebb története ott mállik
egy papírhajón, melyet valami vásott kölykök
hajtogattak szórakozásból
s mostanra már elnyelte a mocskos lé-
egy másikkal talán begyújtott valaki
a vasárnapi rostélya alá, miközben
valaki Heavy Metált bőgetett a közelben -
Vajon miért jött ma és pont ide?
Miért kell neki egyáltalán írni,
és miért könyvet:
éjjeleken át körmölni, aztán futkosni,
kuncsorogni vele boltosoknál, vásárokon?...
Miért kérdezni, hogy miért?
Úgy állt ott az iszapos könyv fölött,
mint ahogy halottat virrasztanak
beesett, karikás szemmel,
s mit sem számított, hogy mellette
id.Alexandre Dumas
egyik híres regénye is ázott.