Végül hazamenni
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 137
végül hazamenni
bőröm alatt feszít a csend
bokaszilánkos éjszakáim csendjei
lecsatolt angyalszárny az életem
pihennek a tű fokán idegszálaim
bárkatestem léket kap
ki-be járkálnak félelmem habjai
akit az Isten nagyon szeret
meg vannak számlálva napjai
lávakő vagyok megdermedt gyermek
akibe hálni is csak úgy jár a lélek
mint temetőkapu mohás kilincslyukába
a remény zivatarának szilvacseppjei
beszakadt körömmel vájni a hitet
ez az amit nem lehet másképp tenni
felém boltosul lelki szépségem-csúfságom
s hagy a Teremtő végül hazamenni