Végkérdés
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 96
VÉGKÉRDÉS
Egyszer kaptam valakitől
egy darab drótot –
két végét összekötöttem
és szabályos karikát
formáztam belőle.
Azt görgettem aztán
hegyre fel,
mindig csak fel,
soha lejtőre.
Ösvény nem volt előttem
és ember sem,
hogy utamat állja –
csak fű,
egy darab drótot –
két végét összekötöttem
és szabályos karikát
formáztam belőle.
Azt görgettem aztán
hegyre fel,
mindig csak fel,
soha lejtőre.
Ösvény nem volt előttem
és ember sem,
hogy utamat állja –
csak fű,
száraz levél
és hó,
gyakran hatalmas,
szívdöglesztő hó.
és hó,
gyakran hatalmas,
szívdöglesztő hó.
Most már fenn vagyok,
a kopasz alpeseken,
jól látszanak innen
a környző városok,
városokban az utcák
és a házak,
emberek, mint játékkatonák
a szabályos réseken.
Leteszem karikámat
és hosszasan nézem lenn
a hangya-népet -
életemben először
arra gondolok,
vajon miért nem találtam ki
magamnak annyi év alatt
egy könnyebb játékot.
a kopasz alpeseken,
jól látszanak innen
a környző városok,
városokban az utcák
és a házak,
emberek, mint játékkatonák
a szabályos réseken.
Leteszem karikámat
és hosszasan nézem lenn
a hangya-népet -
életemben először
arra gondolok,
vajon miért nem találtam ki
magamnak annyi év alatt
egy könnyebb játékot.