Védőszárnyak
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 529
Védőszárnyak
Napkeleti csend honol a tájon,
őz szökell, a pillantás összeér,
levél megrezdül, zümmög az élet,
s elszalad vele az erdei fény.
Aranyos völgyben aranyos patak,
aranyos fényeit szórja a lány,
hegyen a fenyők az égig érnek,
míg csöndes lesen az ifjú vadász.
Pikulaszó bércen túlról sóhajt,
összefon földet és a felleget,
s a két szívben az édes-bús hangot
mélyen rejti a tiszta szerelem.
Vihar szele nyugat felől zúdul,
s napkelet-harmóniát fölkavar,
őzet s szerelmet messzire űzi,
és aranyos fényeket eltakar.
Sas fölé madár száll, szürke sólyom,
keletről haza és visszatalál,
s itt köröz, míg lélek él a földön,
amíg fölszálló légáramot lát.
2018. december, álom hava poet