Vármegyeház
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
Vármegyeház
Van hova újra a páváknak fölszállnia végül.
Ebbe a tűzbe a rabló képmutatás beleég,
végül a tág horizonton tiszta az ég, ami kékül,
lesz levegő. Ami van, már réges rég nem elég.
Újra a tűzláng röppenhet föl a vármegyeházra:
égjen lánggal minden már, ami tűzre való!
Végre a szellem költözhessen vissza a várba,
mocskunkat meg hordja határon át a folyó!
Léket vágni a jégre ez évben a víz, ha beállt!
Csáklyák kézben a két partján, és hosszu a lánc.
Nem mászhat majd senki se vissza a partra a vízből,
és tavaszon majd elkezdődhet végre a tánc.
Szép ez az álom. Nincsen e földön a páva sehol sem.
Nem száll szikra az égnek, csendes, néma a táj.
Úgy tűnik, a kifosztás itt már nemzeti érdek,
mindegy már, hogy e honban a lét is mennyire fáj.