Váratlan
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 227
Váratlan
Számítottam a pillangókra,
sőt, vártam is őket, mert
annyiszor láttam leírva,
hogy örvényt kavarnak a bordák alatt.
Kezdem megszokni, hogy egyre
táguló pupilláimnak már
szemhéjam mögött is fáj a fény.
Rajtad keresztül árad belém.
A végtelen okozta tengeribetegség
és mámor elmúlik kikötéskor,
így tanítja, ki lépett már szárazra.
A hullám engem tovább sodor.
Magasba emelkedik alattam,
habjától nem látom a színét.
A mélyben zátony a múlt szikláiból,
az ismert partok beláthatatlan távol.
Rettegnék egyedül, de itt minden a miénk.
Szépsége, veszélye, lendülete.
Akarva várjuk, kérve hagyjuk.
Életet formál súlya, éle, ereje.