Várakozás

Írta: Haász Irén


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 169



Várakozás



Mint vén, állhatatos szú száján rózsafa perceg,
oly konok egykedvűséggel morzsálnak a percek.
Szűk folyosó. Libazöld fal előtt nyívó padok állnak,
hergel most ez a szín, gátat szab a tétova vágynak,
elmenekülnél, futván futva a távoli tájnak.
S lassan nyílik az ajtó, új nevet ejt ki a térbe,
tikkadt várakozó lesi, sorra kerülhet-e végre?
Nincs türelem, már-már ugráshoz készek a lábak,
nyúlik a nyakszirt, vert idegekben pang az alázat,
méreg váltja a békét, fojtott csend is alábbhagy.
Rángó kéz dobol, álmos, gyűrt izmokban a nedvek
űzik a vért, sűrű lemezek pirosán ülepednek.
Ugrálnék én is, reped ím az a sápatag álca,
nyugtalan őröl a gond, ítélet végzete várja.
Nem könyörül rajtunk az idő monoton kopogása,
gyűlik a félsz, a remény némán húzódik imákba.