Vannak haragok
Írta: Dani Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Vannak haragok
Vannak haragok áldatlan
holtodiglan – holtomiglan
örökségül – öregedve,
jóslatokban láncra verve,
járnak dühösen, nagy zajjal,
csörögnek kardokkal, pajzzsal,
keserűek, minthogy vakok,
istenverte, vad haragok.
Más haragok szerényebben
elférnek bármilyen zsebben,
üldögélnek, ki–be járnak,
integetnek, kandikálnak…
Jönnek haragok megbántva,
mindenkivel rosszul bánva
egyedül élnek nyílt sebben,
rongyos, be – sem kötözötten.
Mennek haragok békével
elmúlnának mind, egy éjjel,
belebuknak a küszöbbe,
otthon maradnak örökre…
Élednek haragok, torzók,
ellenségeket toborzók,
az élet velük – fönt és lent,-
jaj, csak ne itt, ne itt, ne bent!
Kelnek haragok, szelídek,
a bánat röpíti őket,
sokasodnak, föltorlódnak,
egymás hátán morgolódnak…
Vannak haragok – nem múlnak,
ahol jársz, utánad futnak,
ne lássanak, ne lessenek!
Keresztet rád ne vessenek!
De vannak haragok – nyersek,
dühöngő, barlangszáj – versek,
épphogy csak véve levegőt,
fölfalják nyersen az Időt !