Van nyomorultabb

Írta: B Tomos Hajnal


Közzétéve 2 hónapja

Megtekintések száma: 300



Van nyomorultabb

Mint szürkére alvadt tej,
csorog le arcán az állomás füstje.
Bő órája lehet, hogy itt ácsorog,
bár eleve tudta, most sem jön el.
Régen, még hiszékeny korában,
azt mondták a gyermeknek,
apja kerüli, nem törődik vele -
aztán csak telt, futott az idő,
s mára már elveszítette.

A pályaudvar sötét massza,
lassan örvénylik a tömeg-
mint forró szurokból a pára,
száll a ritkás köd fölötte.
Ő egyedül. Szövetkabátjában,
nyűtt kalapjával
mintha másvilági volna.
Már a negyedik cigaretta
végét járja, el akarja nyomni
a krómozott tepsiben, de rákiáltanak:
Ne! Ne dobd el!
Abban még van pár slukk,
add nekem a csikket!

első közlés