Változások A Hetedik életében
A Hetedik kamaszkorba lépett. – A lap alapítójaként átélem azt, amit szülőként is átéltem már: fel kell készülnöm arra, hogy egyre függetlenebbé válik tőlem. – Ez hosszú folyamat még, de fel kell ismernem a jeleket, a szükségszerűségeket, amelyek változtatásokat igényelnek.
A Hetedik főszerkesztői feladatait mindeddig magam láttam el. Az impresszumunkban azonban már megtalálható a változás, mi szerint e hónaptól két főszerkesztőnk van, akik egyenrangú társakként, a feladatokat megosztva veszik át tőlem ezt a munkát: Fábián József és Nagy Imre.
Ezekben a hetekben még kalauzolom őket, - de egyre inkább csak a rutin jogán. – Az apró napi feladatokra kialakított módszereim kapcsán. – Szorgalmazom viszont, hogy a szükséges döntéseket egyre inkább maguk hozzák meg. – S nyilván hamarosan a rutint is a saját habitusukhoz igazítják.
Mint társfőszerkesztők, abban a helyzetben vannak, hogy számos kérdésben egyetértésre kell jutniuk. – Két nagyszerű, de sok szempontból eltérő beállítottságú emberről van szó. – Nehéz helyzetbe hozom őket, - de tudom, hogy jószándékkal megoldanak minden felmerülő problémát, és nehéz helyzetet.
Magam is itt tüsténkedem még, s figyelem, ahogy felnő a gyermek. – A Hetedik, reményeink szerint túl nő rajtam. Így van jól. – Mint alapító, mindig is a magaménak tudhatom. – Azonban sem a tehetségem, sem a sorsom nem szabhat határt annak, hogy hová is fejlődjön.
Számos kérdés vár még megoldásra. – Időről-időre ki kell lépni az online térből. A rendezvények és a kézzel fogható kiadványok megvalósítása számos összetett kérdés megoldását igénylik még. – Megtalálom a feladataimat. – A Hetedik elindult, s még nagy út áll előtte. – Bízom benne, hogy messzebb jut majd, mint ameddig én eljuthatok. – Hiszen a gondolat bennem fogant meg, s formálódott – a szerkesztők gondolataival is gazdagodva – azzá, amilyen ma, s amilyenné a jövőben válik.
Büszkén, - és reményekkel telve ajánlom az irodalmi közvélemény figyelmébe izmosodó gyermekünket!