Írta: Tarjáni Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 291
1
A való világ egy mozgó
katonai tábor élesített fegyverekkel
üres konzervdobozokkal
az ágyak alatt.
A hangyák és a levéltetvek
vidáman nyüzsögnek
az ótvaros levegőben.
Csak a földi giliszták némák
odalent csend van.
2
Nem akarok kibékülni senkivel
és nem akarok befogadni senkit,
ez álszenteskedés.
Az „emberiség” sem érdekel.
Tömegek lógnak tömegeken,
mint hajólapáton a tengeri hínár.
A fedélzeten szalon zenészek,
de a jéghegyet még nem látja senki.
3
Illene mondanom valamit,
de mégsem,csak állok. Erősen tartom
a kutya láncát biztos kapaszkodó
ebben a kelekótya forgószélben.
Hitelesebb mint a kofák karattyolása
vagy az akadémikus félelme
az „átzuhanástól” ami nem lesz,
csak kicserélődik az idő.
4
A festők irigykedtek, hogy a színek
csak úgy maguktól
a napfény által is létre jöhetnek.
Ennek véget kell vetni!
Mától nem lesznek színek
csak fekete lesz és szürke.
A szél viszont ellene voksolt
és a maga természetes módján
kisöpörte a szürkét és a feketét is.