Írta: Varjú Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 446
Valaki mégis válaszolt
«« valaki mégis válaszolt »»
Talán semmi volt a tegnap
netán mindenségbe bújt
a kérdés villámcsapás lett
lesújt a válaszok hiánya
Hiába kérdezem ha nem felel
a holnapom ma nincs
ki rám figyel csak némán
hallgatom a csend ügyel
Fülel a némaságra árva
egymagában szájkitátva lánc-
ra verve szemtükörszilánk-
darab rajta rozsdás nagy lakat
Kulcsra zárva lóg a lába
fentről néz alá az ég
a földre hányva szerteszét
dobál a semmiség amíg
Lassan ébredek a mában
tébolyultan mindahányan bennem
testet ölt a sok tudat mi vérre
vágyva meg nem ölt ugyan
Talán semmi volt a tegnap
netán mindenségbe bújt
a kérdés villámcsapás lett
lesújt a válaszok hiánya
Kérdezek tán mindhiába
véres könnyek mosta szégyen
sárga színű lapjain rajtuk lángbetű
a mondat felett száraz tintafolt
...úgy tűnik nekem...
«« valaki mégis válaszolt