Valahol

Valahol

tűnt fenyőillatba szédülök
vattapamacsokat gyúrok a szívemből
szúrós ághegyekre ültetem ahol sírni kezdenek
mint árva csillaggyermekek
vérszínű gyantát könnyezik velük a karácsony-est
fahéj illatú álmokon tört szárnyú
angyalok suhannak át
sóhajukra kiszakad az égi palást
és a lezúduló hó maga alá temeti a nehéz bűnöket
énekelnek a pásztorok
egy jászol ringatózni kezd
az Asszony magához öleli a Kisdedet
valahol
megszületett