Vakvágány a végtelenbe
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 265
VAKVÁGÁNY A VÉGTELENBE
Az égi pályaudvart betemették
a forgalomból kivont galaxisok.
Itt-ott tekergett bennük némi festék,
fogyó fényként nyelték hatalmas sírok.
Egyszemélyes pullmanfülkék az esték,
képernyőn szűrődik egy-egy halk szitok:
-Dezsavű ,de csak a jegyet keresték,
a kalauznak már semmi nem titok.
Emlékek futnak, a film is megszakad.
Kopogás, majd egy hang szól, hogy -Nem szabad!
Az idő a semmi jegyén hagy lyukat.
Nincs már Orion, hol Nagy Kutya ugat,
sem állítható kar, meleg vagy hideg,
Teremtőt játszik egy tétova ideg.