Üzenet
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 399
Üzenet
Jeltelen sírok lesztek letűnt napjaim,
mert nem hordoztok engem, a fölöslegest,
hisz kövérré nem hizlalt a vályús hordár.
de porladó ostyám, ha itt nem ázik szét,
igyekszem hát, és ott, Fönt a pöröm nyerem.
Igyekszem hát, és ott, Fönt a pöröm nyerem,
és kísérteni visszajáró sok napon
várom, kinek vállán üljek meg, mint a vád,
ha rongy alól égett skarlátbetű szakad,
s eretnek váddal, ki rásütötte ragyog.
S eretnek váddal, ki rásütötte ragyog,
üres lelkét arany takarja s rőt brokát,
beszennyezve a csillag tövises fényét,
ki kerékbe tört testen izzadt vért itat,
hogy ne tudják feledni itt járta nyomát,
hogy ne tudják feledni itt járta nyomát.