...utána minden állat szomorú...

Utána minden állat szomorú

utána minden állat szomorú
ahogy a kiüresedés eluralkodik
s a sírokba térnek az álmok
a jelen múlttá aszódik
s csak a bőr illata és a test melege marad
emlék a száradó nyál
amit a hold fénye csillogtat
a tűz gyűrűje hamuvá lesz a szív körül
lassul a légzés
megélt elmúlás, megélt pusztulás
kimerevedett az idő
s most újra beindulnak a kegyetlen kerekek
a valóság visszaveszi ami az övé
marad az édes szomorúság
ahogy lassul a vér, s az erek szűkülnek
utána minden állat szomorú
mert nincs öröké tartó
álom a halhatatlanság
nincs ennél igazabb forma
nincs igazabb valóság
de a sírok ásítanak
unják már az örömöt
s csak várják
hogy elengedj mindent
amit szeretsz
a bűnünk a születés
s mégis a leggyönyörűbb
azaz út, ami az új élethez vezet
amikor testek egymáshoz érnek
a nemzés a mindenek feletti igen
de utána minden állat szomorú
kotyogó kávé szülte mélabú
fejed körül a koszorú
s a parázs itt is jelen van
ahogy felizzik a sötétben
mint a vágy
aztán elég, kialszik
emlékké halványul benned
az idő eltűnik és vissza
utána minden állat szomorú
de a lelke tudod, az egy kicsit tiszta