Ujjaim között forgatva
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
Ujjaim között forgatva
Szerelmet forgatok ujjaim között
karnyújtásnyira eltartva magamtól.
Csillogás? Belőle mind elköltözött,
nem is zeng-bong, mint amikor harang szól.
Lepedékfilm borítja el felszínét,
meg is karcolódtak jócskán lapjai;
ékkő volt egykoron, mára csak szemét.
Talán meg is számláltattak napjai.
Sokáig vetyengett poros polcokon,
piszok és a feledés fedte el őt.
Még csak nem is vehette nagyon zokon:
már rég nem sugárzott új erőt.
Tartom tűnődve, nézem a szerelmet:
egy ékkövet vajon mi homályosít?
Eltávolítsam róla mind a szennyet,
fényesre csiszoljam újra lapjait?