Ugye
Írta: Herczog Gyuláné
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 118
Ugye
Ugye érzed kezem könnyítő szándékát,
'mi arcodról lesöpri a jeget, telet,
s az sem sért, ha átveszi táskád,
vagy ok nélkül fogja meg kezed;
ugye hangomhoz nincs hasonló...
mind közül megismered.
Ugye neked sem teher a kötelék
születésed óta – a köldökzsinór utáni –
és nem mondod később sem, hogy „elég”...
ugye nem fogod unni, bánni, utálni,
sem a szűken mért napi boldogságod,
'mi huszonnégyből, csak pár órányi.
Ugye ösztönből érzed kezem, önöm,
s a miattad lágyuló kemény anya-rangom,
de azt nem, hogy – sokszor van – gyűlölöm,
ha rozsda terjed sok harangon,
te is hallani fogod, mint én
milyen hamis miatta hajnal, alkony
...
nem akarom tudni. Ne válaszolj... Te se, Isten.
Titkom – ha félek, s fáj – maradjon titkon.
Segíts, hogy kitartóan védjem,
óvjam kötelékünk, és megtiltom
– szabadszájú vagyok, ismersz –
hogy ellene szándékkal küldj kínzót.
Kegyelmezz, kérlek...
engedd, hogy mindenen túl tartson,
ellenállva kőnek, élnek...
a remény legyen var seben, karcon.
Adj feladatot, mindent vállalok,
de itt, az élő, nem pedig a melletted parton
...
szeretem nézni ahogy alszol.
nyugalmat rajzol homlokodra az éj,
sóhajod hozzá, s mindenhez passzol
lábujjhegyen közelít hozzád a fény...
olyankor nincs bennem semmi „ugye”
csak te, én, és velünk az Isten... él.
(Kislányomnak)
(Bicske, 2017. január 31.)