Tűlevelein megcsillan

Írta: Lajtos Nóra


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 283



Tűlevelein megcsillan

Havas volt az udvarunk, jégvirágokból
bokrétát lehetett volna kötni az ablakokon.
A közeli hódombon szánkóztam apámmal,
amikor hirtelen köd telepedett a tájra.
Kérte, menjünk haza. Én akkor hisztiztem
egy nagyot, nem akartam belátni, miért akar
olyan korán hazaráncigálni. S mivel a szép
szóból nem értettem, kaptam egy-két fenekest,
de a steppelt overál felfogta az atyai verést,
nem is azért bőgtem, hanem a félbe maradt
délelőtt miatt, s amiatt, mert láttam, apám
miként változik szememben zöldfenyővé,
kinek tűlevelein megcsillan köddé vált haragja,
s kérgén ott fénylik a gyanta-szeretet.