Tükörangyal

Írta: Haász Irén


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 140



Tükörangyal

Találkoztam az angyallal.
Fénylő reggel volt, nem este,
nem kísérte őt dallam, zaj,
lángokban sem állt hóteste,
misztikum sem volt, varázslat,
bár köd kúszott a szobában,
s ő olyan volt, mint egy vázlat
festők fehér korszakában.
A tus finom gyöngypermete
alkotta meg, s a kislámpa
árnyékából lett termete,
pára, s ezüst harmat szárnya.
Bár tükörbe néztem sokat,
még nem fordult elő velem,
angyalt látok, nem arcomat…
és rám csapott a félelem,
véletlen volt vajon, vagy jel?
Ha tükrömben angyal terem,
bár sebtiben enyészik el,
marad a félsz, hogy mit tettem,
mit érdemlek, ha túlvilág,
pokol és menny is létezik;
csodát láttam, vagy fizikát,
jó – e, vagy rossz következik?
Mellbe vágva, dúltan, sokkban,
változtatnék, de mit, miért?
Kétséggyötört állapotban
írtam meg ezt a versikét.
S most várok, mást mit tehetnék,

csatáz bennem hit és szellem:
tán valóban üzent az ég,
maradsz! - vagy most kell elmennem…?