Tükör rámában

Írta: Lajtos Nóra


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 286



Tükör rámában

Nem mindig találok szavakat rád,
pedig te olyan sok mindennek
neveztél már: voltam szellőrózsád,
Kis Hableányod. Minden mosolyodban
benne vagyok, s te az enyémben,
úgy vagyunk, mint tükör rámában,
te vagy a tükör, én a ráma, körbe
ölellek, míg csak hagyod, te pedig
tükröt mutatsz a múló időnek, mert
tudod, nem lehetünk örökké fiatalok.

Visszanézem én is magam az anyám
ölelte blondel keretben, s látom, hogy
szőkeségemet miként irigylik a búzafejek.
Negyvennégy év blondel keretben nem
kevés, de te értelmet adsz nekem, Isten
tudja, hol lennék nélküled, összetört
tükörként, diribdarabokként siratna
az anyám engemet.