Írta: Megyesi Nagy Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 394
Tudod, az a lélegzet
mikor egy évezred
elsuhan, s az idő
meg se rebben,
sőt, megáll;
s hiába
csillagoknak
tiszta fénye,
mint puha,
szálló köd,
a félelem,
sötét korom
vesz körül,
s már fojtogat
az is,
minek életetni kéne,
a szeretet;
és minden
semmi lesz,
semmi;
és csak az
a tér marad,
az az üres, mely
itt is,
ott is,
mindig,
örökké széthasad;
az
a lélegzet,
ami akkor majd
torkodra ég!
2016. június 6.