Töredékeim
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 217
TÖREDÉKEIM
mint tétova ismerősök,
ujjaim illatával,
szemem oválisával távozott
amerikánusok, elvándorlók,
sápadt beletörődők –
egyik hatalmas bivalyfelhőkkel
készülő vihar volt,
aztán csak elnapolódott,
beolvadt egy új gondolatba,
mint ahogy ágyukból készültek
anno a harangok.
Másik széle-hossza-egy fanyűvő,
(valahol egy sorközön szétpukkadt)
visszhangja most folt
egy sárga oldalon,
és volt egy lábán elhervadt szépség,
ki mozgóképeket árult egy
gyünyörű, ideiglenes folyóról,
(az ifjúság lehetett?)
de elszakadt hangja,
mint vékony cérnaszál,
melyen süllyedő élete cincál.
Időközben eltörpült
körülöttem a világ,
már szemüveggel sem látom
magam bennük -
csak ritkán kattan ismerősen
egy-egy rim,
mint katatón kakukk hangja
egy távoli ligetben.