Írta: Ferenczfi János
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 139
dalocska
Leomló csendben honol a béke,
Ha eljön a vég, az minek a vége?
Kezdete volt-e, és van-e célja,
Párkáink guzsalyán van-e még cérna.
Sorsaink szőttese felfeslik olykor,
Túl sok a rosszból, kevés a borból.
Bennünk a mindenség parányi csillag,
Végtelen űrben véges remény vagy.
Végtelen űrben parányi porszem,
Ahol vagy, ott vagy, vagy talán ott sem.
Véges, de számodra elérhetetlen,
Egyszerű, mégis megérthetetlen.
Kérdés sem lesz, ha nem leszek én sem,
Talán a választól kellene félnem.
Tölts poharamba! Méz ízű ó bor.
Akkor vagy boldog, ha nem félsz a jótól.