Írta: Ferenczfi János
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 318
Tó az éjben
Rád zuhan az alkonyat,
Ma zápor: forr a tócsa.
Fojtva minden indulat,
A csend a szó tudója.
Az istenadta balga nép,
Az álmát rég eladta,
Nem tör ki a holnapért,
A celláját belakta.
A tóba hulló csillagok
Ma fázva összebújnak.
Szárny, ha rebben nád közül,
A félők mind vacognak.
Mást álmodtunk, jól tudod,
De emlékezni bűn tán.
Életed és holnapod
Felzabálta ármány.
Itt a tó, hull langy eső,
A tükre ködbe törve.
Ha óriás volt szép hited,
Miért lennél törpe?
Légy a villám, égre írj,
A holnap nem a béke!
Vulkán-kínként égre tör
Az elnyomott szív végre.