Téli pillanat
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 202
Téli pillanat
Némán gubbasztanak fekete madarak az ágon,
kerüli szemüket a jótékony, pihentető álom.
Körben a sötétség venné körül őket,
ha a fehér hómező, s a Hold nem világolna
lenn, s fenn.
Fel-felriadva pislognak a hideg, dermesztő csendben,
talán a nappal készülődik neszezve a légben?
Csendes szívveréssel, elgémberedve várják a keleti fényességet,
hogy lassú, fagyott szárnycsapással köszöntsék:
„Ave!”
S íme! A sárga korong, élőlények éltetője
lassan kúszik a csendes derengésben fel-fel,
s már nem gubbasztanak sötétben, jeges fényben,
fekete madarak az ágon;
Nincs szebb, mint szállni a fényben, a légben,
a hófehér tájon.