tej és cukor nélkül
párnám csücskén
még parányi álomkép üldögél,
a régi otthon,
hol arany-rőt levélhaddal
pörölhet most az őszi szél,
apám diót tör a tornácon,
a konyhában anya főz,
a pillanat tündérszép,
ám sokáig nem időz;
fületlen a bögre,
a reggeli kávé íze
bánatosan keserű,
tej és cukor nélkül,
semmi sem gömbölyű…