Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 221
Megtanulnám a kövek szavát,
napsütésen át a sötétet,
szitakötő, és lepke dalát,
és békakirályfis meséket.
Titokzatos árnyak értelmét,
ahogy váltja a Nap a Holdat,
fehér, büszke sziklák szerelmét…
Majd jön a ma után a holnap.
Öreg fák ágát rázza a szél,
és nem pihenhetnek meg csendben.
Megmozdul egy kő,már szinte él.
A múlt él most itt a jelenben.
Virág forgatja szép fejét,
és vízcsepp rezdül piros szirmán.
Nem ismeri az ősz idejét,
nem is érintették még durván.
Mindent, mi szép, és simogató,
magadhoz ölelheted bátran,
erdőm bőkezű adakozó.
Őserő lapul meg a fákban.
Bogarak zümmögnek dallamot,
és madárfütty metszi a csendet.
Kortyoljál tiszta, hűs harmatot,
és tapasztald végre a rendet.