Talán
Írta: Fábián József
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 459
Talán
Talán, ha más helyzetébe élné magát,
mondta a főszerkesztő mélán
órájára pillantva és elnyomott egy ásítást.
Az íráskészsége megvan, a szókincse remek,
mondatfűzése nagyszerű,
de az olvasóktól nem várhatjuk el,
hogy folyton a költőről olvasgassanak,
hogy ő milyen beteg, és ki hagyta el,
és hogy ő mennyire szereti azt a múzsát,
ez ilyen egyszerű.
Talán ha más helyzetébe élné magát,
mondtam az szerzőnek mélán,
órámra pillantva, és elnyomva egy ásítást,
mert az igazság szerint már indulnom kellett volna.
Íráskészsége van, mondtam neki bátorítón,
szókincse remek,
mondatai kiválóak, keresni se kell egyebet,
de mégsem várhatjuk el az olvasótól
- már meg ne haragudjon érte -,
hogy folyton csak az egóról olvasgasson,
hogy a költő már megért- e, vagy már túlérett, és beteg,
és most éppen ki hagyta el,
akit pedig ő annyira szeret,
és higgye el, ez ilyen egyszerű.
Talán, ha más helyzetébe élném magam,
mondta a főszerkesztő figyelmetlenül,
és láttam, ahogy feszül, dagad
valami benne, ott legbelül,
de csak egy ásítást nyomott el
- Úristen! Neki ennyi? Nekem az élet!
Az írásom jó, de... értem én,
a de - ből mindent megértek.
Ha keresni se kell jobbat,
akkor vajon miért nem ezt közli le?
Ki az, aki nálam nagyobbat tódít,
és még így sem jut hatra ötről vele?
Hogy az olvasótól mit várhat el?
Az olvasó azt olvas, amit írok,
ha van még ilyen egyáltalán,
és ha én saját lelkemről sírok,
az az erényem, és nem a hibám,
hiszen "egy vérből valók vagyunk, ti meg én",
a betűk folynak ereinkben...
De folyton az óráját nézte,
amint hozzám beszélt.
Tudtam, már megvan a következő lap egésze.
Engem meg mindjárt kifúj innen
az ebédidőre hívó szél.
2022. április 16.