Írta: Zelenka Brigitta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 681
Találkozás
Hányszor csalt ide képzelet,
lobbantott sejtet, véreret,
arcomra pírt, s az alkalom
csodás dalt zengett ajkamon;
már csak az igékben a hang,
anyámé, az a szent harang,
velem utazik, átölel,
sose volt hozzám ily közel.
Lábam az útra rátalál,
szemembe ring a láthatár,
míg a szólásra szánt szavak
szívemben verset hajtanak.
Hányszor csalt ide a távol,
köd-álom lengő uszályon,
az ösvény, az a régi, drága,
csendbe-öltöző délutánra,
s a visszahívó kék hegyek
ha szemembe féltést rejtenek,
én áldok minden kézfogást,
ismerős jó szót, kacagást,
és köszönöm hitem a jóban,
az utakat, amit leróttam,
s amíg reménység felparázslik,
e föld elkísér mindhalálig.
Nagyajta/Bielefeld, 2022. Földanya hava (szeptember)