Találkozás
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 364
Találkozás
Kitártam a kaput, megérkeztem.
Minden a régi, vagy csak rémlik:
a papsajtos udvar elvadult,
nyomtalan, mintha senki sem járná,
küszöb, kilincs kopottabb –
hátul a fészer,
kutyaól mögött a csűr,
hol bújócskáztunk nyaranta,
már féltérdre ereszkedett rom.
Nem lépek tovább,
nem les ki senki a függöny mögül,
pedig fedők, lábosok koccanása hallszik,
tűnik, hogy halk beszéd is.
Csak két-három lépés kellene,
lenyomnám a kilincset,
s ők tágra nyílt szemekkel felismernek,
hozzám lépnek szívdobogva –
de nem mozdulok,
s az ajtó néma,
mint öreg parasztasszony beszívott ajka,
csak színtelen, aszott vonal.
Tovább őrizzük emlékeink,
ők benn, én itt,
gyermekkorom nyitva felejtett kapujában.