Szólam
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 227
Szólam
A bögrém szélén van egy horpadás.
Gőzölgése áramlatokat szül: Kóbor.
Minden egy helyen, ezüstszínű varázs.
Kiemelem csendünket valamiféle tóból.
Fák felett pókfonál lebeg, tétován, épp: ahogy.
Megszólal a Kóbor, furcsa, fals szólamok.
Melegem hiánya libben: Ha fogy.
Mint a távlatok szétnyílása, lepereg rólam.
Utánam nyújtózkodsz, de mindez párolog.
Kiáltok, te lihegsz, magas „Á”: ez csak egy torok.
Nem vethetsz meg, nem vethetsz rám szemet.
A fonál egysíkon lebeg vele. Neve: Semmilyen.
Ez a nevünk, így ringatózunk, a Kóbor pihen.
Azt reméljük, hogy talán szeret.
Ez a Szonett a Ferencvárosi Művelődési Központban született, 2020. szeptember 26-án a Szonettpárbaj keretében.