Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 232
szikráznak a csendek
amiként a szavak
igazat keresnek
vagy ami megmaradt
amikor már mindent
magunknak kimondtunk
a pőre hazugság
lesz egyetlen gondunk
beletörik nyelvünk
agyunk meg zörögve
visszafelé pörög
a kezdet elrejtve
múlandóság örök
a hüvely meg tágul
szörny szavakat szülök
lelkem belefásul
kincset válogatni
nincsen nekem egy sem
szavaim kimúlnak
szólni sincsen kedvem
hallgatok mint a kő
keményen fehéren
világunknak végét
lehet hogy megérem
2016.04.22.