Szerelmes vers november elején
Írta: Móritz Mátyás
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 363
Szerelmes vers november elején
A Múzsa, Radnóti Miklós előtt tisztelgő verse
önhöz kívánkozott ösztönösen a lelkem
nem félve hogy meg is üthetem majd a bokám
önt követve még port sem verve meneteltem
úgy lestek a tücskök hangtalan léptem után
egyet sem féltem hogy sorsom majd földbe tipor
úgy láttam önt az idővel én egyre szebbnek
kiről tudtam hogy hol született és hogy mikor
hogy ön után lányok szemei kerekedtek
vártam hogy csókommal az arcát meghintsem
hogy végre egymásra fújjunk egy kis meleget
hogy ha a balfüle fázik megmelegítsem
fölénk szállva a borzasra fázott verebek
ön volt előttem minden egyes méla őszben
önt várva a véres panorámák tavaszán
önnel tartva Nogent felé a fényes esőben
önnel üldögélve a Rotonde teraszán
a parton nézve a horogra akadt halakat
hogy idő előtt rám csillan a szeme talán
boldogan bemajszolva a vajas szavakat
kis szatyrokkal csimpaszkodva a kocsik farán
szerelmem ön iránt úgy lett egyre hevesebb
felfogni én nem is akartam a miértet
önnél talán négy évvel lehettem kevesebb
kinek az árnyékát úgy hordtam mint a vértet
ki tudtam hogy jóllakott már nem egy iszonnyal
kinek szíve mégsem lett sötét és szűk börtön
kit hiába őriztek fogolyként szuronnyal
visszavártak a proletárok Angyalföldön
és Lágymányoson ahogy én is tettem árván
míg az ön sorsáról szörnyűségeket mondtak
a sötét ég úgy borongott a lábam szárán
köröttem a hervadt rózsák mind rám szuszogtak
mondták hogy a végzet felé vitte a lépte
hogy a fájdalmak ölték meg vagy a remények
az ég is olyan volt mint az ön szeme kékje
alatta a megfagyott szerencselepények
valami úgy hasított szúrt és markolt belém
megviselve az ön élete és halála
nézve a csillagokat a cserfák tetején
hogy a novemberi holdnak hogy nő szakálla