Írta: Megyesi Nagy Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 466
Szerelem
Szemedben
a forró ragyogás,
nyári zápor.
Magadhoz vonsz,
ellöksz:
játszol.
Játszunk.
Nevetünk,
sírunk:
égünk.
Aztán
egyszer csak
elmúlik.
Először
félig,
majd
egészen,
ahogy
csak egyszer tud:
hirtelen,
abban az
át nem gondolt
utolsó és
örökké tartó
mondatban.