szeplőtlenül

Írta: Bátai Tibor

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 253

---

---

szeplőtelenül

tudtam a szeplőit az orrtövében
a fürkésző tekintetét
a félmosolyt
benne a nyílt várakozást
a szeme színét is a visszavonulás pillanatában
azt is hogy hiába akarnék nála megtörténni
és az okot

hogy nem voltam kíváncsi a történetére
fel sem ötlött bennem
létezhet az enyémen kívül másik is
hiszen akkor azok a szeplők velem estek meg
velem esett meg a nevetőráncok nélküli félmosoly
a zavarba ejtően nyílt várakozás
szemszíne a visszavonulás pillanatában

és az is hogy nem voltam képes nála megtörténni
kellett némi távolság
hogy belekezdhessek a saját történetembe
és ezzel végre rákérdezhetek az övére
nem ért váratlanul de lesújtott
a válasz
már másé a szerep

azt viszont egyikünk sem sejtette
hogy minden látszat ellenére
mégis megtörténtünk egymásnak
úgy váltunk szót
és ezen meg sem lepődünk
hogy azóta is mindketten a másik szövegét mondtuk
ebben az évtizedekkel később leszakadt találkozásban