Széllökés
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 260
SZÉLLÖKÉS
Összegereblyézett levél a tegnap,
komposztálódott illatú az idő.
Konokul hallgat, mint aki mindent megkap,
emitt jeges fűszálba fagy, amott kinő.
Egymásra hasalva lesznek szeméthegyek,
a turkáló ma itt unalmasan katat,
szellemi patkányok, dögre szálló legyek.
Az intimitás levert rozsdás lakat
Tébécés kémény füstöt krákog az égbe:
talán rongy, netán gyorsan égő pet- palack.
A tisztának hitt felhőkbe már nem ér be
hullongva álmodik, mint a fagyott tarack.
Kutya vizelte házfalak,csorba állék.
Unatkozó semmi próbálja pózait,
hol este villanyoszlopnak dől az árnyék,
elmerengve annyiszor próbált bókjain.
Mattult arccal fekszik és kel a megszokás,
ablakon jégvirág az utca fénytelen:
mint elszakadt redőny rácsán egy rovás,
már akaratlanul is látni kénytelen.
Egy csorba poháron van még kósza fény,
a koszlott párna széle tán kicsalogat,
őrzi szép emlékeit a foszló szatén.
Egy széllökés elfújja a csillagokat
• Katat =Kotorászva keresgél (vmit). Mit [= miért] katatsz már megint? Egy órája katat a fiókokban, a szekrényben. Mit katatod azokat a holmikat, te gyerek! katatás; katató.