Szabadvers az Arany - év ürügyén
Írta: Balázs Csilla Kinga
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 143
Szabadvers az Arany - év ürügyén
Szürreális valóságdarabok álomporos parókákban
Beverhetik az arcát sárral,
nem arcát törölgetve,
nem lehorgasztott fejjel nézi az „újat”,
ezt a kősziklákat porlasztó,
szíveket, agyakat,veséket zabáló,
falvakon, városokon átrobogó,
tündöklő gólemet –
- és könyörögni neki nem fog
és kitérni előle nem fog.
Nem fejcsóválva figyeli az időnként ijesztő
farsangi jelmezeket öltött különcöket,
a tébolynak tébolyultan ellenállókat,
a sírás és a nevetés dacosan káromkodó
bohócait,
nem, nem a felszínt figyeli.
Nem bólogat.
Nem ráz kezet
és nem békül meg a békét hirdető hóhérokkal,
akik állandó lakcímükként
egy előre megrendelt sírkőre már rávésették, hogy:
E tömegsírban porladnak a sehova igazodni nem akaró „megátalkodottak.”
Mert nem ez a szektás fanatizmus a rend, nem ez a Törvény!
Mert nem ez a köszvényes lábaknak való imazsámoly a hit!
És a duhajkodó hóhérok írásai mind hazudnak:
nem lázadók, nem lázas betegek,
nem istentelenek, nem őrültek,
csak az érző ember torzult variációi,
csak maradék emberek voltunk
amíg meg nem haltunk.
De még élünk.