Sebgyógyító balzsam kelletik most
Írta: Toldi Zsuzsa
Közzétéve 4 hónapja
Megtekintések száma: 214
Sebgyógyító balzsam kelletik most!
A kisfiú lassan lépegetett a hóban. Egyik talpát mindig előre helyezte, a csizma orra ütközött a másik sarkával. Karjait kitárta, így könnyebb volt. Kicsit billegett, de ez is jó volt. Nem nézett fel. Csak a lépésekre figyelt, szigorúan. Most még jézuskásat sem volt kedve játszani. A Jézuskának elég a baja. Mit szólna, ha ő most hemperegne a hóban? Nem. Törékeny gyermeklelke is érezte, hogy ide a csend kívánkozik. A téglakerítéshez közeledett, de tudta, hogy itt előbb még egy hóbuckának kell lennie. Máskor örült volna, hóembert álmodott volna, most kikerülte.
A téglakerítés mellett egyensúlyozott, s egy régi történet jutott eszébe. Általában mindig fejébe ötlött, ha erre járt. Egy nénire ráestek a téglák. Sokáig csak a másik oldalon mert közlekedni, s oda sem mert nézni. Sosem értette, a Jézuska hogy hagyhatta, miért nem kapta el röptükben a téglákat. De most erre is megtalálta a választ.
- Jézusnak akkor is sok lehetett a dolga. Talán bajban volt, vagy betegeskedett. Mint most. Becsukta szemét. Egy másik kisfiút látott, aki a téglakerítésen ült, sütött a nap. Arca kipirult, csupa öröm járta át, teljes erejével tapsolt. A kerítés mögött labdáztak, és ő a copfos kislány csapatának drukkolt. Hirtelen kapta a pofont. Nem szabadott volna ott lennie, nem fogadott szót. A mama az óta már felköltözött az égbe, sosem kért bocsánatot. Mert a gyermeki arc rózsa, azt megütni nem szabad. Azért. Az iskolában olvasták, egy író bácsi írta.
- A Jézuska úgyis megbocsátott neki, ez is valami – gondolta most. – De ha ez ma történne? A Jézuska lelke úgy fájhat, hogy talán észre sem venne egy gyermeki
pofont.
Távolabb megszólalt a templomharang. Most nem mennek misére. A nagymama belefáradt a világba. Már csak topog, a temetőt is elintézi a gondnoki levélben. Valahogy a kisfiú sem kívánkozott most oda. Azt még ő is tudta, hogy Jézus zsidó. A zsidók királya. A zsidó népről szinte semmit nem tudott, annál jobban érdekelték a királyok. Látta a tévében, hogy most megint ölik, bántják a zsidókat. Égetik a zászlót. Ő ugyan a magyar zászlót szerette legjobban, és abban pedig biztos volt, hogy zászlót égetni nem jó dolog. A Jézuska megint megszületik, ott lesz a templomban, a jászolban. Ez nem szép születésnap. Nem örvendetes köszöntés. És nem olyan, mint tavaly.
Most érkezett el a sarokra, ahol a kút állt. Abbahagyta a lépegetést, megnyomta a kutat. A víz nem jött, befagyott. A betekert udvari kútra gondolt, a konyhában melegedő vizeskannákra.
Megnyugodott. Egészen biztosra érezte, hogy mennyi gyerek marad szomjas. Ott Jeruzsálemben. Ahol folynak a harcok, dörögnek a puskák, és nemcsak ott. Még sok helyen.
- Meg kell becsülnöd a keveset – jutott eszébe Jézus tanítása, a hittanórán hallotta. Igen. Most nem az ünneplésen a sor. Át is fogja olvasni a katekizmust. Így lesz most jó.
Odaért a széles úthoz. Autók csúszkáltak a halvány hóesésben, és még azt is tudta, hogy az út előtt fekszik a nagy árok. Az most elbújt, csaló, mert belepte a hó. Ügyesen ugrotta át, arca megint kipirosodott. Mélyről szedte a levegőt, tudta, hogy az ugrást az út másik szélében meg kell ismételnie. Nézte az autókat. Akár jobbra, akár balra fordította fejét, odébb fényes, csillogó lámpákat látott. Zenét fújt a szél, karácsonyi vásár lehetett ott. Az emberek vásároltak, úgy tettek, mint máskor. A kisfiú nem érezte, hogy ez most helyén való. A színes forgatag őt is mindig vonzotta, de a gyermeki lélek mindig megérzi a hamisságot. Elhatározta, hogy másnap elnéz arra, de csak balzsamot keres, s gyorsan megjárja.
- Jézusnak fáj a lelke. A világ ezt teszi vele. Oltalomra, balzsamra van most szüksége – gondolta ösztönösen.
Miután átugrotta a másik árkot, megcsúszott. Egyenest a piros kapu fogta föl, de talpra állt rögtön. Verte a kaput kicsi kezével, nyomkodta a kilincset, és húzogatta a csengőt. A benti cserépkályhát látta maga előtt, hátát már melengette a nagy, fehér kockákon. Nem is vette észre, hogy nadrágja elszakadt, térdét vörösre horzsolta.
- Nem baj – hagyta rá később. – Holnap én is kenek majd rá kicsit a balzsamból. Addig is együtt leszek a Jézuskával.