Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 305
Seamus Heaney: Relic of Memory
The lough waters
Can petrify wood:
Old oars and posts
Over the years
Harden their grain,
Incarcerate ghosts
Of sap and season.
The shallows lap
And give and take:
Constant ablutions,
Such a drowning love
Stun a stake
To stalagmite.
Dead lava,
The cooling star,
Coal and diamond
Or sudden birth
Of burnt meteor
Are too simple,
Without the lure
That relic stored—
A piece of stone
On the shelf at school,
Oatmeal coloured.
Seamus Heaney: Relikvia
A tavak vize
erdőt konzervál:
régi evezők
és a cölöpök
az évek során
megkövesednek.
Magukba zárnak
embert, éveket.
A sekély víz
és a többé-kevésbé
állandó oldás,
mint a fullasztó szerelemé
egy cölöpöt
sztalagmittá kövít.
A holt láva,
a kihűlő csillag,
a szén és gyémánt,
vagy egy égett meteor
hirtelen születése
túl egyszerű;
a varázslat nélkül
csak egy ereklye -
egy kődarab,
az iskola
zabkása színű
polcán.
Megjelent A Hetedik 2019. januári nyomtatott számában.